Ugyan sok ismerősöm fordult már az akupunktúrához, nekem eddig nem volt rá sem indíttatásom, sem alkalmam, hogy kipróbáljam. Így életem első (kínai típusú) akupunktúra kezeléseit Szöulban kaptam.

A taekwando nagyon jó sport, és rettentően élvezem. Tíz nappal ezelőtt az edzés után éreztem, hogy a derekam fáj, de nem akartam kihagyni a másnapi edzést, és lementem. Hát, nem kellett volna! Már a rúgások közben is éreztem a derekamat, és nem tudtam végig edzeni. Utána viszont nagyon fájt a derekam, a hátam. Néhány napig kezelgettem magam, sport-kenőccsel, diclofenacos tapasszal, de nem akart jobb lenni. Azóta sem voltam edzésen...

Azonban már az edzőm, Shin mester is javasolta, hogy menjek akupunktúrára. A koliban lakó egyik koreai srác elmagyarázta, hogy a sulitól nem messze van egy rendelő, ahova el tudok menni. Öt nappal ezelőtt elmentem életem első kezelésére. A meta-nyelvi kommunikáció fontossága itt is kiderült, mert az angolul csak három kifejezést ismerő orvossal meg tudtam értetni magam. ("Better? How many percent?" és "Finish")

A kezelésre három egymás követő napon mentem el, és a következőkből állt: Ujjaim (ujjbegy környéki) egymást követő megszúrása, lábujjak egymást követő megszúrása, derekam fájós részének sok apró szúrással pöttyözése, vákuum poharak derékra helyezése, derékba és a fájós oldali lábszárba tűk állítása (és így fekvés 10 percig). Nem volt minden féle mindhárom alkalommal, csak az első kettő. Aki ért az akupunktúrához, talán felismeri a kezeléseket és meg tudja mondani, hogy mi a hivatalos elnevezése ezeknek, én nem tudom.

A kérdés, gondolom az, hogy használt-e. Jelentem: első alkalom után egy-két óráig jobb volt, utána rosszabb mint előtte. A második alkalom után tartósabb volt a javulás, és a harmadik alkalom után azt kell mondjam, hogy nagyon sokat segített. A kezelés nagyon olcsó volt, az első alkalom 2300 forintomba, a következők alkalmanként ezer forintba kerültek. Ami érdekes még, hogy ahogy haladt előre a kezelés egyre jobban kifárasztott. A harmadik után kifejezetten gyengének éreztem magam, alig vártam, hogy visszaérjek a szobába és lefeküdhessek. De utána sokkal jobb lett!