A koreai ittlétem lassan a végéhez közeledik, több mint kilenc hónapja élek Szöulban. Éppen két hónap múlva hazamegyek, és már most azt gondolom, hogy - annak ellenére, hogy NAGYON várom, hogy lássalak benneteket - szomorú szívvel megyek vissza. Azzal az elhatározással, hogy visszajövök még...

Persze a kilenc hónap nem annyira hosszú, hogy ne lehetne viszonylag egyszerűen visszazökkenni a "magyar rögvalóságba". Mégis, azon túl, hogy a koreai életmód más mint a hazai (és ennek elég sok árnyoldala van), az én mindennapjaim változnak majd meg.

Szeptember közepén elkezdődött az őszi, utolsó szemeszter a KDI Schoolban. Öt tárgyat vettem fel - ennyi még soha nem volt itt - a Közpolitikai startégiai megközelítése és a Haladó multipartit tárgyalástechnika szeminárium az MPP program része, míg az Emberi erőforrás menedzsment és a CSR & Üzleti etika az MBA program alatt fut. Ezen kívül ott van a Diplomamunka szeminárium, ami az angol nyelvi kreditemhez kell, és nem mellékesen rákényszerít, hogy még idén november közepéig megírjam a diplomamunkám első teljes vázlatát.

A taekwondo óráim is felpörögtek, két héten belül, ha semmi nem jön közbe, leteszem a fekete öves első dan vizsgát. Szóval itt is teljesítési kényszer alatt vagyok - persze önszántamból! Ja, és emelett elkezdtem angol órákat adni a taekwondo mesteremnek, nem fizetségért, hanem hogy segítsek neki.

Volt egy szuper jó hetem - 10 napom - mivel itt járt Snora, éppen a szülinapom idején, jókat mászkáltunk, kirándultunk, noraebangoztunk... Nagyon jó volt! A suliban is felköszöntött egy csomó ember (ez az előnye, hogy nem az év első felében volt a szülinapom, amikor még kevesebb barátom volt), kaptam mindenféle ajándékot... perselyt vicces legoemberkével, könyvet, fényképtartót, tortát, csokit, sálat, fülbevalót. Ja, és a lányoktól egy szupi videót :)

Amúgy, október első hetében ide is megérkezett az ősz, s szép mint mindig énnekem, ma már rendesen esett az eső, és a hőmérsékelt is esett, úgyhogy előkerültek a pulcsik és a kabátok a szekrény mélyéből.

Azt nem ígérem, hogy nemsokára írok, de igyekszem nem csendben lenni. Legalábbis nem ilyen hosszan. :D