Rögtön szólok, hogy nem tudom. Azért jöttem Koreába, hogy a Master of Public Policy kitüntető címmel (és oklevéllel) a zsebemben feszíthessek. A "közpolitikai mesterképzés" fordítás sem sokat mond. Mit csinál egy közpolitikai mester? Vagy egy "Nagymester", pláne?
A képzésünk érdekes módon nem csak azoknak szól, akik a közpolitikában nyakig vannak (pl. közszolgák). Itt a képzésben, konkrétan, részt vesznek a versenyszférából érkezett diákok, többeket közülük a cégük fizetett be. Ami eddig biztosnak látszik, hogy a legkülönbözőbb "policy analysis" készítésére készítenek fel bennünket: pénzügy-politika, ingatlan-politika, közlekedés-politika, munkanélküliség-politika vagy akár egészség-politika is lehet a konkrét téma. Jelenleg az elő-szemeszter zajlik, egy hónap alatt összesen két tárgyat lehetett felvenni, egy módszertanit és egy angolt. Utóbbit én kihagytam, a brüsszeli kiruccanásom miatt ugyanis túl sok óráról lettem volna távol.
Az első szemeszter, a tavaszi, február 9-én kezdődik és május elejéig tart. Ez lesz a módszertani alapozás szemesztere, ahol még több statisztikát, még több analitikát tanulunk. Juh-hééé! És itt kezdjük el a koreai nyelv és kultúra tantárgyat is - na, ez legalább tényleg jól jön - legalábbis év végéig! A rákövetkező nyári szemeszter május végétől egészen augusztus közepéig tart, attól kezdve tudunk majd felvenni olyan tárgyakat, amelyek kinek-kinek szimpatikusak. Engem, speciel, nem hoz lázba az ingatlan-politika, és őszintén szólva a pénzügyek sem... Maradnék a szoft dolgoknál, mint részvétel, érdekegyeztetés, szociál- vagy kulturpolitika. Majd kiderül, melyiket sikerül felvennem.
Többek kérésére, elárulom azt is, hogy keveredtem ide. Röviden: véletlenek összjátéka volt. Hosszabban: már egy ideje játszom a gondolattal, hogy egy ilyen MPP kurzust el kéne végezni. Aztán szembejött velem nyáron egy kiírás, hogy itt van álmaid mester-képzése, aminek annyira megörültem, hogy alig vettem komolyan, hogy TÉNYLEG Koreába kell menni hozzá egy évre. Aztán majdnem visszavontam a jelentkezésemet, majd mégsem, aztán majdnem lecsúsztam a papírok beadásával, majd mégsem, aztán majdnem lebeszéltem az interjún a koreaiakat magamról, de végül mégsem. Így itt vagyok, kicsi kis családom, és minden szerettem otthon... és most ebbe jobb ha nem is megyek bele, mert nagyon belesajdulna a szívem, ha mindenkit fel kellene sorolnom, aki távol van tőlem...
Nem akarom szomorkásra hagyni a végét, úgyhogy még leírom, hogy azért nem vészes a helyet - Hála Néked Skype! - és ha az időeltolódás nem lenne, egész nap beszélgethetnék azokkal, akik a GMT +1:00 zónában vannak, míg én a GMT +9:00 közepén csücsülök. Viva la 21. század!
