Az elmúlt négy napban néhány érdekes új eszközzel ismerkedtem meg Koreában.

Az evőpálcika használata eddig misztikusnak tűnt, de úgy látszik, őstehetség lehetek, mert hamar megtanultam vele enni. Az viszont nálam gyakorlottabb pálcika-használóknak, a szomszédban lakó thai lánynak is nehézséget okozott, hogy a koreai étteremben felszolgált acél evőpálcikát könnyeden mozgassa.

Az utcai árusokról korábban már írtam, itt csak arról szólnék, hogy sok helyen az utcán készült finomságot - többek között a tojáslepényes pirítóst is - papír pohárban kínálják. Ez nagyon praktikus, mert a meleg ételt könnyebb megfogni, másrészt a benne lévő töltelék sem folyik szét, nem maszatol össze mindent.

Be kell valljam, hogy ma volt az a nap, hogy elcsábultam, és rendes szöuli külföldihez méltatlan módon beültem a Burger Kingbe. Itt egy kukoricasalátát kértem, amihez egy papírdarabot adtak. Hihetelen kreativitásomnak :-) köszönhetően pillanatok alatt sikerült rájönnöm, hogy egy kanalat kell belőle hajtogatni.

Végül, szintén itteni újdonság számomra, hogy a víz-automaták mellé nem poharat adnak, hanem egy picike papírzacskót, amely belülről impregnált. Valahogy fordítva van mint nálunk: az utcai árusok nálunk papírzacskót adnak, a víz-automata mellé meg poharat teszünk.

Mindig tanul az ember. :-)