Miután visszarázódtam a szöuli kerékvágásba, még mindig a nyári szünetet élvezve, rájöttem, hogy nem bírok a koliban ücsörögni, a környéken lődörögni. El kell menekülni a városból - amíg lehet. Szombat este tízkor eldöntöttem, hogy utazom, és másnap reggel hatkor már csak fel kellett kapni a hátizsákot.
Az úticélom nem véletlenül lett Gyeongju. Kriszta már járt arra Petrával, és csak jókat mondtak. A város ma kifejezetten kicsinek számít Koreában, hiszen még háromszázezer lakosa sincs, pedig időszámításunk első ezer évében fontos szerepet játszott, az akkor uralkodó Silla királyság alatt a 7-9. században pedig ez volt a főváros. Becslések szerint egymillió lakosa is lehetett.
Manapság a turizmus élteti a várost, lépten-nyomon történelmi emlékekbe botolhatunk, tucatszám láthatunk király sírokat. A múzeumokban rengeteg látnivaló van - azt állítják... Én ugyanis úgy döntöttem, hogy a két napot amit ott töltök a természetjárásnak, hegymászásnak szentelem inkább. Nem bántam meg, mert ugyan a hivatalos látnivalók közül egy-kettő kimaradt, feltöltődtem energiával és ugyanakkor totálisan kimerültem.
Szöulból fél nyolckor indult a KTX, azaz a szupervonat, amelyik 300 km/óra sebességgel szeli át az országot. Egy óra, azaz 300 km múlva Daegu városban át kellett szállnom, de így is 3 óra alatt leértem a 370 km-re lévő városba. A direkt járattal majdnem öt óra lett volna a vonatút...
Az állomástól egy busszal félóra alatt odaértem a Bulguksa buddhista kolostorhoz. Vasárnap volt, szóval rengeteg ember vett körül, turistabuszokkal volt tele a parkoló. A Silla időszak templom-építészetének "koronájának" tekintett épületegyüttes és a kertje még így is lenyűgöző volt. A fenti képen látható ajtó, például olyannyira "jellegtelen" volt a sokminden között, hogy semmilyen tábla nem jelezte, miért áll a kert két része között, mit vagy kit védtek a ráfestett szellemek. Meditálni, persze, nem lett nagy kedvem, de a sok látnivaló a fényképezőgépemet is megdolgoztatta.
A Seokguram Grotto Bulguksa felett, a hegyekben bújik meg. A shuttle bus helyett úgy döntöttem, inkább a bő háromkilométeres ösvényt megmászva jutok oda. Bő háromnegyed óra kellett hozzá, a sziklás ösvényen félúton egy bővizű forrás is van, ahol nemcsak inni álltam meg, hanem hogy lehűtsem magam. Ha nem lett volna annyi szúnyog, valószínűleg hosszabban elidőzöm ott, de a dögök elűztek. A Seokguramhoz újabb belépőt kellett váltani, de sajnos a szobrot nem szabad fotózni, mivel szent helyen, egy kolostorban áll. Ez tulajdonképp egy nyolcadik században faragott szoborcsoport. Középen egy Sakymuni buddha-szobor, amit közel negyven őrző és istenség-szobor vesz körül.
A kolostorban - ahogy az máshol is szokás - lehet tetőcserepet "venni", amelyre üzenetet szokás felfesteni, egyúttal ez adomány a szerzetesek közösségének.
Ha elhagyjuk a kolostor területét, egy viszonylag rövid, de annál meredekebb úton még feljebb lehet kirándulni. Közel egyórás út után felértem a Tohamsan csúcsra, ami, úgy néz ki, hogy a környék legmagasabb pontja a maga 745 méterével. Itt elegyedtem szóba Jane-nel, a Gyeongju English Academy angoltanárnőjével. Ő is egyedül kirándult, én is, és mire visszaértünk a Bulguksa parkolójába már jól összebarátkoztunk. Körbevitt a városban, a délután hátralevő részét együtt töltöttük, samgepsalt vacsiztunk, aztán még egy sört is megittunk. Segített szállás találni: a buszállomás közelében egymás hegyén-hátán található motelek közül megtaláltuk a legkevésbé love motelnek kinézőt. Persze, amikor este végre lezuhanyoztam és bezuhantam az ágyba, a vizespohár mellé készített ingyen kondom meggyőzőtt róla, hogy bizony ez is az... Micsoda "szégyen" - életemben először töltöttem egy éjszakát love motelben, de egyedül... :-)
Másnap kipihenten ébredtem, de sajgó lábaim nem tudtak eltéríteni eredeti tervemtől, hogy megmásszam a Namsan hegyet. A 468 méteres Geumosan megmászása önmagában nem lett volna elég motiváció, de a hegy nem más mint egy óriási szabadtéri múzeum. A hegy lábánál három királysír áll, az ott kiállított tábla szerint a négyszer nyolc kilométeres területű hegyen (amely a Bulguksa, a Seokguram mellett szintén UNESCO világörökség helyszín) 122 templom, 57 kő Buddha szobor illetve faragás, 64 kőpagoda és 19 kőlámpás (jelentsen utóbbi akármit is) található. Ebből nekem az ötórás túra alatt két templomot, tíz Buddhát és három kőpagodát sikerült felfedeznem, de azért ez is elég volt :-)
A kirándulásom nagyjából a hegy megmászása után hétfőn véget is ért, mert a lábaimat alig tudtam vonszolni. Visszabuszoztam a városba, még nézelődtem kicsit, de végül visszaútra az este hétre foglalt jegyemet egy korábbira váltottam, és így este tíz előtt visszaértem a koliba. A képeket tegnap feltettem a Facebookra, ahol bárki megnézheti őket.
Kedden, persze, megint elmentem teakwondo edzésre, de csak abban a reményben, hogy hamarabb elmúlik az izomlázam. Na és még azért, mert hoztam a gyerekeknek egy doboz híres Hwangnam-pang-ot, azaz a hely specialitását, babpürével töltött kelt tészta édességet. Amikor meglátták a dobozát, mindenki tudta, merre jártam, és percek alatt elfogyott...
