Kedves Olvasóim! Már több napja készülök rá, hogy írjak a parkról, amit felfedeztem az iskola közelében, és ahova (többen tudjátok) már jópárszor elmentem mozogni. De hát hogyan írjak fénykép nélkül?

Ma először eljött velem Kriszta is, délben, és hozta a gépét is. Készültek fotók, ld. mellékelve az egyiket. (Azt néhányan biztos észrevettétek, hogy szobatársam megelőzött, és az ő blogján is ott van a kép, de hát neki nem volt órája a tornázás után rögtön, és mire visszaértem már kész volt a poszt ;-))

Nem szeretem az edzőtermeket, és most már azt is tudom, hogy nem az edzőgépek miatt. Hanem azért, mert nincs levegő, nem fúj a szél, nem süt a nap. Én pedig akkor élvezem a mozgást, amikor a természetet is érzem. Kirándulni bármikor szívesebben megyek mint, mondjuk, aerobik órára (pedig utóbbira jártam több évig).

A képen talán az is látszik, hogy nemsokkal előtte még szemerkélt az eső, tegnap azonban napsütésben mozoghattam. A napfény hihetetlen módon kell nekem! És úgy tűnik, nemsokára eljön az idő, és jut belőle bőven :-)

A mozgás a lelket is felfrissíti. Depresszió? Szevasz! Stressz? Agyő! Ide nekem a világot!!! Ha nem mozogsz rendszeresen, azonnal kezdd el! Én kicsit későn jöttem erre rá - de talán épp az az eset, amire azt mondjuk, jobb későn mint még később?!