Öt nap alatt szinte mindent megnéztünk, ami tervbe volt véve, és az időjárás is kegyes volt hozzánk. Augusztus derekán ez sokat számít!

Első nap a Tiltott Városba látogattunk el (képek a korábbi bejegyzésnél). Hat pénztárnál állt a többezer bejutásra váró látogató, de meglepően hamar - 20 perc alatt sorra kerültünk. A belépő 60 jüan, diákoknak 30, de volt is mit látni. Ehhez a helyhez kell majdnem egy teljes nap, és csak azért "majdnem", mert fizikailag képtelenség reggeltől estig (hatkor zárnak) folyamatosan kiállítást nézni, és a 30 fokos melegben sétálgatni a falak közé zárt városban. Az egész napos programba viszont csak kényelmes cipővel érdemes nekivágni.

A látogatók 90%-a kínai, ami vagy azt jelzi, hogy a szünetben a kínaiak előszeretettel aszalódnak a városban, vagy azt, hogy a turisták száma túl alacsony. A városban (a méretekhez képest) kevés a WC, viszont innivalót és fagylaltot sok helyen lehet venni. Ebédelési lehetőség korlátozott, a választék szűkös a két étteremben. Viszont érdekes élményt nyújtott, hogy mikor már kifele tartottunk, láthattuk a díszőrség gyakorlatozását. Az őrmester parancskiáltásait azóta is emlegetjük :-)

Második nap a Nyári Palotához mentünk. Ez volt az uralkodó menedéke a füllesztő nyári napokon: egy többhektáros parkban saját tórendszert éppíttetett. Az előző naphoz képest igazi felüdülés volt nekünk is, leginkább a hajókázást élveztük. A terület, egyébként kb kétszer akkora mint a tiltott város, itt viszont nem csak a köveket lehet koptatni. A legromantikusabb a képen látható Suzhou Utca volt, ahol keskeny járda vezetett a velencei hangulatot idéző vizes utca mentén sorakozó boltok mellett. Az utca végén a tó kiszélesedett, és egy lenyűgöző lótuszmező tárult a szemünk elé...

Buddha születésnapján csak lótusz-lámpást láthattam eddig, de most teljes pompájában is...

A napot vizibiciklizéssel zártuk a palota mesterséges taván.

Harmadik napunkon a Nagy Falat látogattuk meg. Többek javaslatát követve nem a turisták által leggyakrabban látogatott Badaling szakaszhoz, hanem a Mutianyu részhez utaztunk. Nagyon jó választásnak bizonyult! Először is, nem volt őrült sok turista, de nem volt kihalt sem. A lányok lelkesedése akkor csapott az egekbe, amikor ad 1. kiderült, hogy libegővel fel lehet menni a falhoz és ad 2. bobbal is le lehet csúszni! A bobozás nagyon klassz volt, csak azért bosszankodtunk kicsit, hogy a pálya mellett álló "őrök" folyton ránk szóltak, hogy lassítsunk :-)

Lustának így sem lehetett nevezni minket, mert a falon végigmenni is épp elég megerőltető volt, főleg du. 3 után, amikor kisütött a nap.

A negyedik napon, úgy terveztük, hogy lazább programunk lesz. Ezért választottuk az Olimpiai Falu meglátogatását egyetlen programunknak. Ha nem tűzött volna hétágra a nap, és nem lett volna 34C, akkor talán jó terv lett volna...

 Így viszont tényleg szép fotókat tudtunk készíteni a fent látható Madárfészek Stadionról, és az alábbi Vizeskockáról is.

Az uszodában sok időt töltöttünk, de sajnos nem azért mert lehetett úszni, hanem azon egyszerű oknál fogva, hogy volt légkondicionálás, egy nagyon szerény választékú és drága büfé... ezért itt feltöltődtünk némi energiával. Az uszoda belülről tényleg jól nézett ki, azt leszámítva, hogy a kiaggatott 180 zászló között nem volt magyar. :-(

Az ötödik napunkon meglátogattuk a szállásunk közvetlen szomszédságában álló Dob- és Harang Tornyokat. A Dob-toronyban (Drum Tower) félóránként meg lehet hallgatni a kínai dobosok pár perces bemutatóját. Nekem a koreai jobban tetszik, de ez is klassz volt.

Aztán elmentünk a Mennyek Templomába (Temple of Heaven). Sok szempontból emlékeztetett a Tiltott Városra, de ez kellemesebb, mert itt az épületek egy parkban állnak, és emiatt az egész levegősebb, emberibb.

A napot a pekingi ecserin zártuk, azaz kimentünk a Panjiayuan piacra. Itt mindent lehet kapni,  Mao mellszobortól kezdve a jáde karkötőn keresztül antik bútorokig... Erről külön regényt lehetne írni, azt hiszem.