Hogyan legyünk koreaiak? A koreai lélekbúvár tanfolyamom első vizsgáján nemrég estem át, persze anélkül, hogy különösebben készültem volna rá, és anélkül hogy tudatában lettem volna, hogy vizsgázom...
Egy koreai barátommal egész estébe nyúló beszélgetést folytattam, volt mellé soju (ez, ugye elengedhetetlen kellék) és némi egészséges és csípős kísérő csipegetnivaló. Szinte mindenről beszéltünk, kezdve az ő életével, katonaélményeivel, folytatva egyetemi éveivel és mindennapjaival. A kölcsönösség jegyében én is meséltem az én életemről - nagyon büszke voltam magamra, hogy sikerült fél órásra rövidítenem fordulatokban gazdag életutamat - úgyhogy hamar elszállt az este.
Már indultunk visszafelé a koliba, amikor nagyon elgondolkodtam a feltoluló emlékeken, meg úgy az "élet nagy dolgain", és kissé elkomorultam. Sokáig csak csöndben ballagtam a barátom mellett, csak egy-két szót váltottam vele, de ő ezt nem bánta. Egyszerűen csak ennyit mondott: "Tudod, most pont olyan vagy mint egy koreai lány..." Nem tudom pontosan, miért mondta, de számomra ez akkor és ott elismerésnek hangzott. Akár bóknak. Azt hiszem, átmentem egy "vizsgán"...
Aznap éjjel és más alkalmakkor másokkal is többször beszéltem arról, hogy ők, koreaiak hogyan látnak minket, külföldieket, és ennek fényében magukat. Néhány dolgot összefoglalnék (néhány közhelynek hangzik, de talán nem minden):
- A koreaiak visszafogottak, nem nagyon mutatják ki az érzelmeiket. Csendesebbek, halkabban beszélnek.
- Az érzelmeket mindenki maga dolgozza fel - ahogy tudja - aki mással megosztja, azt gyengének nézik, mert nem tud megbírkózni vele egyedül.
- Ha egy lány nevet, akkor eltakarja a száját.
- Nem illik (hosszan) a másik szemébe nézni, ez agresszívnak tűnik.
- A koreaiak között többet ér ha valaki jó hallgató mint ha jó előadó. A másokra való odafigyelés képessége fontosabbb.
- A szépség mindenhol érték, de az ázsiai kultúrában különösen fontos. Aki nem szép, nem tud érvényesülni. Jó hír számunkra, hogy a nyugatiak között kevésbé tudják a szépet a kevésbé széptől megkülönböztetni, ahogy egyikük fogalmazott, nekik "minden európai úgy néz ki mint egy filmsztár".
- A lányoknak (és a fiúknak is) az a céljuk, hogy "helyesek" legyenek. A "kemény csaj" inkább nyugati érték, itt a többségnek nem jön be.
- A tanulásban még mindig a memorizálás a legfontosabb elem. A tanár megkérdőjelezése nagyon nem dívik, a vitakultúra alacsonyabb.
- A munkában, tanulásban helytállni elsőrangú kötelesség, főleg a férfiaknak. A család irányába a férfi kötelessége az anyagi biztonság megteremtése, ha ez működik, senki nem emel szót amiatt ha a férje soha nincs otthon.
- Az életét mindenki megtervezi. Még márciusban írtam Ünről, aki 20 éves tervet készített a karrierjéről. Hát, ő nincs itt egyedül ezzel, sőt, amikor nemrég ez szóba került, az egyik koreai lány kikeredett szemmel nézett rám: "Nálatok ez NEM szokás??? Az meg hogy lehet? Akkor hogyan csináljátok?"
Nem is tudom, folytassam-e még, mert annyi minden van amiről már írtam... De talán kérdezzetek Ti is, meg írjátok meg, hogy mi a véleményetek a fentiekről... Ha tudok, válaszolok.