A koreai férfiak nőies viselkedéséről már írtam, bár a metroszexuális módi igazából csak a 30 - sőt, a 25 - alatti korosztályt jellemzi. Most mégis azt kell mondjam, ez a dolog valamivel több mint a metroszexualitás: a koreai fiúk, férfiak nőiesen viselkednek bizonyos helyzetekben...

Hétvégén Krisztával vendégül látott minket egy koreai család, és elvittek minket a Szöultól észak-keletre fekvő hegyek közé. Meglátogattuk a Koreai Nemzeti Arborétumot, aztán a hegyek között megbújó "bungallóba" mentünk. Este sütögettünk egy kis husit, amihez makkolit ittunk. A makkoli is nemzeti itóka errefelé, a szodzsuhoz hasonlóan szintén rizsből készül, csak még annál is gyengébb. Az íze - még a jobbik fajta is - az éppenhogy élvezhető kategóriában van, de az értéke nagyban megnő, ha jegesre van hűtve, és szinte jégkása. Vendéglátóink nagyon kedvesek voltak, látszott, hogy igyekeznek kedvünkre tenni, szóval semmire sem panaszkodhattunk.

Csupán egy dolog zavart... Annak ellenére, hogy otthon van két kiskutyájuk, a család minden tagja ugyanúgy reagált, amikor bármilyen 30 centinél kisebb hatlábú állattal találkozott, akár repült, akár mászott, akár a tenyeremben csücsült: felsikoltott. Apuka mélyebb hangon, de kicsit sem férfiasan, de sikoltott egyet, amikor közelebbről meglátta a sáskát. Legbátrabbnak a kisfiú bizonyult, aki kezébe vette a szitakötőt. Anyuka a szitakötőtől szinte hisztériát kapott :-) Pedig szerintem gyönyörű állat, az alábbi fényképet péntek délután készítettem.

Szombaton a Sangjung tóhoz mentünk, ami sokkal kisebb mint a mellékelt képen, de a hegyek tényleg ilyen gyönyörűek voltak. A tavon vizibiciklit lehetett bérelni, és sajnos a pedálos verzió helyett az akkumulátoros verziót fogtuk ki, ami úgy vánszorgott mint egy csiga. És lemerült mielőtt partot értünk volna, úgyhogy értünk jöhetett a "mentőcsónak", és kievezett velünk az öt méterre fekvő partra. Vicces volt!

Egy óra körül óriási zuhé szakadt ránk, ami rövid idő alatt jégesőbe fordult. Ekkor is elhagyta vendéglátónk ajkát néhány sikolyhoz hasonló, jajgató hang - mintha életében nem került volna ilyen záporba, amit azért kétlek. Bátorságát akkor nyerte vissza, amikor végre elállt az eső és kisütött a nap.

A több mint kétórás hazaautózás után (70 km volt az út, csakhát Szöul külső kerületein is át kellett jutnunk) azért nehezemre esett a búcsúzkodás. Egy darabig csak az "iskolapad" marad nekünk, a hegyeket jó darabig nem láthatom ilyen közelről. És a sáskákat sem :-)