Most olvasom, hogy a sótlan ételtől depressziósak lehetünk. A Privátbankár cikke az Iowai Egyetem kutatóinak arról a felfedezéséről ír, hogy a sós étel antidepresszánsként hat, egész egyszerűen boldoggá és elégedetté tesz!
Hogy kerül ez a koreai blogba? Hát, kérem szépen, úgy, hogy a koreai ételek ugyan csípősek, de sótlanok. Különösen igaz ez a 죽 azaz csuk (angolul: porridge) nevű ételre, amit magyar fogalmaink alapján rizsfőzelékre keresztelhetnénk. Nagyon finom kaja ... LENNE, ha megsóznák. Az étteremben ehhez az ételhez külön szolgálnak fel sót, és a csípős szószt is legtöbbször mellé adják, de - könyörgöm - mi történne, ha eleve megsóznák?!
A koreai emberek sótlanok, az éttermek, a kantinok, a családok asztalairól hiányzik a sótartó, és a szakácsok sem használnak belőle túl sokat. Ha hinni lehet az előbb idézett cikknek, akkor ez lehet az egyik oka annak, hogy elkedvetlenednek az emberek, és depressziósok lesznek... Megfejtettem volna a koreai lélek titkát? - Nem hinném: de ezzel a sztereotíp megközelítéssel talán közelebb jutottunk a munkamániától és túlzott kötelességtudattól szó szerint szenvedő társadalom megértéséhez.
