Amióta Koreában vagyok, állandóan az az érzésem, hogy itt sokkal szelídebbek az állatok. Már a kollégium környéki erdőben is azt vettem észre, hogy a madarak jobban tolerálják az emberek közelségét mint Magyarországon, később rebbennek fel ha ember közeleg...
A kampusz hátsó kijáratához vezető út a fák között vezet, és már többször találkoztam mókusokkal, egyszer egy fácánt fedeztem fel az aljnövényzetben. Az itteni állatok szelídségéről mégis Jejun győződhettünk meg.
A mellékelt képen látható fácánt a Halla hegyről lefele vettem észre, kb 100 méterre volt tőlünk... de több madarat is láttunk, amik nem repültek nagyon messze amikor a közelükbe értünk.
A legnagyobb élményt mégis az első őzzel való találkozás jelentette. A kiépített turista ösvény mellett békésen legelészett, és a fejét is alig emelte meg, amikor három-négy méterre megközelítettük.
Több fotót is készítettem, le is videóztam, és addig nézegethettük, amíg meg nem untuk. Később is találkoztunk őzzel, egyikük konkrétan a turista úton sétálgatott, és csak pár méterrel odébb húzódott, amikor zajongva, beszélgetve megjelentünk.
Töprengésem eredménye az lett, hogy valószínűleg azért szelídebbek az állatok, mert nem félnek az embertől: a buddhista szemléletből adódó megközelítés, a minden élőlénynek kijáró tisztelet (és ebből következően a vadászat teljes tilalma) miatt az itt élő állatok nem tekintik "ellenségnek" az embert. És ez, valahol, nagyon-nagyon jó érzés...
