Ma ellátogattunk a Szöul folyó legnagyobb szigetére, ahol a Tőzsde és a város gazdasági központja található, és amelynek egyik sarkában emelkedik a város legmagyasabb épülete.

A 63 emeletes épület tövétől nyugati irányba egy éppen átépítés alatt álló sétány húzódik kb két kilométer hosszan. A családok egy része kihasználta az enyhülő időjárást, és kijött a partra sárkányt eregetni. Nekem legjobban mégis az tetszett, amit a mellékelt képen láthattok: a nyáriasabb időre váró vizibiciklik hosszú sora.

Egyrészt azért tetszett, mert hattyú alakú a legtöbbje, másrészt azért, mert kicsit furcsállottam, hogy egy ilyen széles és nagy sodrású folyónál hogy képzelik egyáltalán a vizibiciklizést? Ezt majd jó időben meglátjuk, viszont a sorba kötött vizi járgányok nagyon jól néztek ki!

A 63 emeletes épület igazából nem is 63, hanem csak 60 emelet magas, és van még három szint a föld alatt. Ja, és még ez sem igaz, ebben a formában, mivel itt Koreában a földszint az első emelet... A lift 12ezer wonért vitt fel a hatvanadikra, és nagyon klassz volt az üvegfalon át látni, ahogy egyre magasabbra mentünk és egyre messzebbre tudtunk ellátni.

Fent volt egy kiállítás is, a képzőművészek az égről, a repülésről készült képeket, szobrokat mutatták be. Voltak repülő emberkék, akik a banánon, voltak, akik a felhőkön lovagoltak, vagy csak lebegtek. Volt olyan kisgyerek szobor, amelyik kék madárként repült. Amit nem igazán értettem, hogy került oda két óriás (egy kék és egy rózsaszín) csiga-biga???

A toronyépület aljában egy akvárium van, illetve több :-) Ide a beugró 15ezer pénz, ami azért jobban megérte mint a litezés, valljuk be. Csomót bóklásztunk a halak és egyéb vizi herkentyűk között, volt fóka-show (amit nem láttunk a tömegtől), de volt óriás polip is, ami elég rémisztőnek tűnt. Aztán rájöttem, hogy az itteni gyerkőcök miért is nem ijedtek meg: ők a kaját látták az óriás állatban, és biztos ezt mondta Anyu a fülükbe: "Nézd csak, Kim, mekkorára nőtt ez a polip, gondold csak el, mennyi levest tudna ebből Nagyi főzni neked! Nyami!"