Igazán megszokhattam volna már az életben, hogy minden egyszerre szokott történni. Nem kérdezi senki, hogy felkészültél-e rá, hogy tudod-e majd kezelni... Csak úgy megtörténik veled. Tetszik vagy sem.

Hát, nekem most kicsit ilyen érzésem van. Nem mintha nem tudnám kezelni, csak úgy érzem szétszakadok. Hol is kezdjem? (Na, ebből is látszik...)

Vizsgaidőszakom van. Be kell adni két "term paper"-t. Az egyik vizsga lett volna, de tegnapelőtt kitalálta a prof hogy feladja a melót és kapunk rá egy hetet. Határidő: aug 11. A másik kicsit viccesebb, ugyanis a prof azt várja el, hogy egy nyolcvan slide-ból álló PPT prezit készítsünk az adott témában. És ezt nyomtassuk ki, adjuk be, ezt fogja értékelni. Ja, és aug 8-án ezt majd adjuk is elő mind a tizenöten reggel kilenc és déli tizenkettő között. Khmm. Van fejenként TÍZ PERC hogy előadjuk. Kicsit zavaros, hogy a beadandó előadás tizedét tudjuk elmondani, de hát ő osztályoz, ő a főnök.

Leadtam a munkát az EU-ba 31-én, de még mindig dolgozhatom rajta, mert valakinek most lett rá ideje, hogy elgondolkodjon rajta... Határidő: holnap, 5-én.

Nem tudok egy hete taekwando edzésre menni mert bekrepált a derekam. Tudok mozogni, de ha sokat ülök (és miért ne ülnék sokat ld. előbbiek) akkor fáj. Pedig nagyon kellene most a mozgás hogy a feszkót levezessem, meg az is hogy találkozzam a haverokkal egy sörre az edzés után, beszélgessünk...

Aug 10-én este repülök nyaralni a lányokkal (alig várom!!!) - mégis fáj a fejem amiatt hogy nem tudok eleget foglalkozni vele, mert nincs időm a programokkal foglalkozni. Az első szállásunk már megvan, de ezen kívül nem sok... (Na jó, a második szállásra is van már ötletem.)

Nem jött meg a pénzem az EU-ból. Március óta hitelezek nekik (repjegy, szállás és minden más költség) és már nagyon bosszant hogy nem utalnak. Elvileg egy-két nap, de már unom a várakozást.

Rohadt párás és meleg az idő. Három lépés az utcán, és dől rólam az izzadtság. Naponta háromszor zuhanyzás... még elkopok :-)

És ha mindez még nem lenne elég, tegnap elszakadt a kontaktlencsém a bal szememben - nem amikor kivettem volna, hanem csak megdörzsöltem a szemem. Az egyik fele bentmaradt, nem tudtam sehogy kiszedni. Emiatt éjjel felébredtem, mert úgy viszketett a szemem... Persze nem tudtam kivenni félig ébren. Ma reggelre "eltűnt", de aggódom, nehogy begyulladjon a szemem emiatt.

Írhatnék valami kellemesről is, nem igaz? Na jó, nézzük azt, hogy milyen szép fotókat készítettem tegnapelőtt a szomszéd erdészeti kutatóintézetben. Mit írhatnék még? Áááááá... ez MOST nem fog menni :-( (Bocs D. nem ez a bejegyzés a szülinapi ajándékod!)