Mindez még kedden történt, és sűrű bocsánatkéréssel tartozom azok felé, akik abban bíztak, hogy megint megelőzöm az Indexet, és hamarabb megírom a koreai aktuálpolitika fejleményeit mint azt máshol magyarul olvashatnák. Rengeteg kifogásom van, hogy miért nem írtam azóta, de álljon itt a legnyomósabb: nem volt időm...

Hétfőn Észak-Korea azzal került a nemzetközi sajtó címlapjára, hogy bejelentette (amit eleinte letagadott, a szeizmikus mozgások okát firtató kérdésekre), hogy kísérleti atomrobbantást hajtott végre. Másnap Dél-Korea csatlakozott a tömegpusztító fegyverek elterjedése ellen küzdő nemzetközi egyezményhez (Proliferation Security Initiative), mire szerdán Észak-Korea bejelentette, hogy ezt (mármint a tömegfegyverek elleni kiállást) "hadüzenetnek" tekinti.

Ne feledjük, nincs egy hete, hogy szombaton öngyilkos lett a 2003-2008 között hivatalban lévő volt Koreai elnök, és csak ma, a temetés napján lett vége a nemzeti gyásznak. Nehéz lenne véletlennek tartani az események ilyen összecsengését. A korrupciós botrány elől a halálba menekülő volt elnök szimpátiát élesztett a déliek felé, gyorsan lépni kellett, hogy a reflektorfény ismét Phenjanra essen...

Sokan aggódva kérdezték, hogy akkor most háború lesz-e? A saját véleményem helyett inkább idézem a professzoromat, akitől a nyári szemeszterben a Nemzetközi kapcsolatok Kelet-Ázsiában Szemináriumon sajátíthatom el a térség ismeretét. David Park szerint nagyon valószínűtlen, hogy Észak-Korea beváltaná a fenyegetését. Ismert tény, hogy az országuk teljesen legyengült gazdasági és fizikai értelemben is. Milliók éheznek, a gyerekek alultápláltak, a katonáknak sem tudnak elég élelmiszert adni (a napi fejadag állítólag egy tál rizs). Ilyen állapotban öngyilkosság lenne háborút indítaniuk. Másrészt belpolitikai indíttatása is volt a robbantásnak: megmutatni, hogy az ország képes megvédeni magát - kedden ezt tömegfelvonuláson ünnepelték. Kim Jongil célja egyértelműen az, hogy figyelmet kapjon, és nem az, hogy valós ellenakciót provokáljon. Azért, biztos ami biztos, a katonaság készültségi fokozatát 2-es szintre emelték, amire az 1954-es háború óta ötödször került sor.

Roh elnök gyászszertartásán több mint egymillióan vettek részt, többségük az elnök kampányának idején elterjedt sárga szalaggal. A televízióadások élőben közvetítették a gyászmenetet és az azt kísérő emlékkoncertet. Nem túlzás azt állítani, hogy az egész ország az elnököt gyászolta, függetlenül a pártállástól. Amikor az előző bejegyzést írtam, azon tűnődtem, vajon hogyan fogadják itt az emberek, hogy volt elnökük saját kezével vetett véget az életének. A válasz: megrendülten, zavarodottan, és többen dühösen - dühüket azokra irányítva, akik öngyilkosságba kergették a korrupciós vádak ellenére is nagyra becsült politikust. Nem véletlenül rendeltek többezer rendőrt a városba...

Szerző: OpenMinded  2009.05.29. 13:44 Szólj hozzá!

Otthona közelében leugrott egy hegycsúcsról a volt koreai elnök Roh Moo-hyun. A baleset reggel 6:40 körül történt, rövidesen kórházba szállították, ahol már nem tudták megmenteni az életét. Fél tízkor hivatalosan is bejelentették a halál beálltát. Állítólag családjának hátrahagyott egy rövid búcsúlevelet is.

A Roh körüli korrupciós botrányok az elmúlt hónapokban elérték a családját is, fia és felesége is az ügyészség előtt kellett számot adjon hatmillió dollár mozgásáról. Április 30-án, két héttel halála előtt, az államügyészségen végül neki is számot kellett adnia a korrupciós ügyekben való érintettségéről. Kihallgatása előtt ezt mondta a riportereknek: "Nem tudok az Önök szemébe nézni a szégyen miatt. Elnézést kérek az emberektől, hogy csalódást okoztam."

Utlosó, április 22-i blogbejegyzésében ezt írta a volt emberi jogi ügyvéd: "Többé nem szimbolizálom az Önök értékeit. Többé nem vagyok érdemes arra, hogy olyan ügyekről nyilatkozzam mint a demokrácia, haladás és igazságosság." Az, hogy az erkölcsi felelősséget felvállalta, tipikus a koreai politikai közéletben, még akkor is ha tagadta vétkességét a vesztegetési botrányban.

A 2003 és 2008 között hivatalban lévő elnök öngyilkossága megválaszolja és egyúttal befolyásolja is a vizsgálatokat, állítják a koreai internetes hírportálok. Az öngyilkossági rátát tekintve nemzetközi szinten öt éve élenjáró országban (ld. az OECD Social Indicator fenti grafikonját) egy ilyen tett bátornak számít, és valószínűleg növeli a szimpátiát az elnöki családdal szemben. Míg Magyarországon az emberek szinte soha nem tartják indokoltnak az öngyilkosságot, addig Japánban és Koreában inkább hajlamosak az érvek elfogadására. (Forrás)

Szerző: OpenMinded  2009.05.23. 06:43 4 komment

 

A kéthetes tavaszi szünetre időzített falumúzeum látogatás kifejezetten jól sikerült. Gyönyörű időnk volt, jó volt a társaság, és egy klasszul kitalált skanzenben tölthettük a napot.

Aki Szöulba érkezik néhány napra, és nincs ideje keresztül-kasul utazni Koreát, annak határozottan javaslom, hogy jöjjön el a Korean Folk Village kevéssé fantáziadús névre hallgató helyre. Minden korosztálynak jó szórakozást ígérnek a programok, amelynek része a hagyományos dobos, kalap-pörgetős táncos felvonulás, a libikóka és kötél-akrobatika és a lovasbemutató is. A honlapjukon (www.koreanfolk.co.kr) lehet előre tájékozódni, még youth hostel is van itt.

A "falu" egy város közepén fekszik, Suwontól nem messze, kb 50 km-re Szöultól délre. Közel száz hektáros területen 260 különböző stílusú épületet láthatunk. A mellékelt képen látható zsúpfedeles, szárított kukoricás ház akár Magyarországon is lehetne, nem?

A házakat hagyományos bútorokkal, eszközökkel rendezték be. Még egy börtönt is építettek, ahol "börtönélményt" szerezhetnek mindazok, akik bemennek a cellába és megengedik, hogy a barátaik kalodába zárják őket... Deresre is húzathatjuk magunkat, és reménykedjünk benne, hogy a többiek nem vernek nagyon el :-)

A gyerekek szórakoztatására van egy vidámpark körhintával és dodzsemmel, de a falu egyik terén óriási, 4-5 méter magas hintákat is felállítottak, ami kifejezetten a felnőtteknek van kitalálva. Kipróbáltam, és bizony elég embert próbáló dolog meghajtani!

Természetesen vannak éttermek és autentikus, valamint gagyi műanyag bigyókat áruló bazárok. A kultúrát szomjazóknak pedig, akiknek a többszáz házban látható népművészeti emlékeken túl is nézelődhetnékjük van, két nagyobbacska múzeumot is működtetnek.

Bátran rá lehet szánni egy teljes napot, a belépő felnőtteknek 12ezer won (kétezer forint), gyerekeknek 8ezer won (ezerötszáz forint).

Ez a kép is itt készült, de nem mondom meg, hogy mi ez! Lehet találgatni, a helyes megfejtőnek egy adag KIMCHI a jutalma!

Segítségképpen annyit árulok el, hogy ezt nemrég fedezték fel a területrendezéskor, és nagyon büszkék, hogy legalább egy valami olyan dolog van, amit nem kellett úgy idehozni, ideépíteni, mert itt van!

 

Szerző: OpenMinded  2009.05.17. 15:24 1 komment

Vasárnap ért véget a május 1-10 között megrendezett Hi Seoul! fesztivál. Ennek keretében egész napos nemzetközi barátság-, illetve nemzetközi konyha-fesztivált tartottak vasárnap. A Magyar Nagykövetség - immár hagyományosan - szintén megjelent, és önkéntesként Bencével mi is csatlakoztunk az árusításba.

Néhány nappal előtte e-mailben meginvitáltam a KDI School hallgatóit is, hogy ha éppen arra járnak, látogassák meg a magyar sátrat is. Nagyon-nagy örömömre több mint egy tucat nemzetközi diák meg is tette, úgyhogy megkósolhatták a gulyáslevest vagy a hortobágyi palacsintát (kivéve a muzlimokat, akik a rétes kóstolással beérték). Sokan azt sem tudták, hogy az ő országuk is ott lesz a fesztiválon, nekik külön élmény volt hogy hazai kaját ehettek (csakúgy mint nekünk!).

A fesztivál legeslegnagyobb élménye az volt, hogy álló nap nemzetközi forgatagban lehettem. Oroszok, osztrákok és azerbajdzsániak szomszédságában, kongói, egyiptomi, pakisztáni, venezuelai és még ki tudja hányféle nemzet zsibogott a két utcányi területen. A sátrak sokszínűsége elhalványult amellett, hogy hányféle kinézetű (hányféle arcú, alkatú, népviseletű) ember fordult meg arra. Soha nem gondoltam volna, hogy ez a sokféleség ilyen üdítő hatású lehet! Hiszen, amióta itt tanulok, nap-mint-nap legalább tíz-tizenöt nemzetiségű diákkal találkozom... Mégis, a vásári hangulatban, ahol nem csak az emberek, hanem a kultúrájuk is velük élt, mintha egy világ-bazárban lettem volna.

A fenti képen (balról jobrra) a pakisztáni és az azeri barátunkkal állunk Azerbajdzsán sátra előtt. Remélem, hogy lesznek még képek, mert akkor töltök még fel!

A nap fénypontja - annak ellenére, hogy a nyolc órás toporgás, mászkálás után hulla fáradt voltam, és a lábamat sem éreztem - az este hatkor kezdődő Bebe koncert volt! Hogy ki Bebe? A Back ][ Black együttes volt frontembere, aki bandájával a szöuliak kedvéért ez alkalommal rock és jazz zenét játszott. A nagyszínpadon a fellépés elég bénára sikeredett (5-f6 között), mert a technikusok képtelenek volták a hangokat rendesen keverni, és ezért a frontember hangját alig lehetett hallani... Utána viszont, a mellékutcában felállított kis színpadon kiderült, hogyan lehet jó hangulatot teremteni! Öt-hatéves gyerekek és egy "enyhén beszívott" hatvanas pasas is a színpad előtt ropta. Külön kérésemre (amiért a banda menedzserének (?) tarozom hálával), egy magyar szám is elhangzott: Zene nélkül mit érek én? Imádtam! (Amúgy nem vagyok egy MP rajongó, de ez most nagyon ült!)

Zene nélkül - tánc nélkül - barátok nélkül - ... minek is?!

 

Szerző: OpenMinded  2009.05.12. 15:00 2 komment

Tegnap megmerítkeztem Szöul kulturális világában, és jobban esett bármilyen fürdőnél. (Elnézést a Széchenyi-fürdő rajongóktól...)

Már másfél hónapja készültünk meglátogatni a Klimt kiállítást, ami egy hét múlva bezár. Amikor Krisztával megnéztük a kiállytás honlapját, felfedeztük, hogy ugyanott, nagyjából egy időben egy izgalmasnak ígérkező fotó kiállítás van. Tegnap reggel, gondoltam, megnézem, hogy akkor mikor is van ez nyitva, de amikor kiderült, hogy a fotókiállítás aznap zár, gyorsan összepakoltam és elindultam.

A Seoul Arts Center a város déli részén fekszik a Nambu busztermináltól 5 percre. Az a honlapon található térképről is kiderül, hogy egy épületegyüttesről van szó, de nem gondoltam, hogy ekkora területről beszélünk!

A kiállításokat a Hangaram Art Museumban tudtam megnézni, de előtte még vettem egy isteni eperfagyit a múzeumban található jópár étterem egyikében. Jól is jött, mert a jegyért sorba kellett állnom a napon - kellemes 25-27 C lehetett, és a koreaiakkal ellentétben nekem jól esett, hogy a jegyvásárlást napfürdőzéssel és a fagyi nyalogatásával töltöttem.

A múzeum látogatást Yousuf Karsh, 1908-ban született örmény portré fotós száz leghíresebb portréjának megtekintésével kezdtem. Óriási élmény volt! Nehéz lenne szavakba önteni, milyen érzések kavarogtak bennem, amikor Einstein szemébe néztem, vagy amikor Jaqueline Kennedy egészalakos portréját csodáltam meg... Sokáig elmerengtem Teréz anya portréján is, de igazán Eisenhover tábornok mélyreható tekintete és személyisége nyűgözött le.

Akit kicsit is érdekel a fotózás, és esetleg nem ismeri Karsh portréit, annak nagyon melegen ajánlom a figyelmébe. Szerintem, csak az ő portréit tanulmányozva, gyakorlatilag megtanulható a portréfotózás... Hihetetlen zseni volt! Zsenijének egyik legjobb példája a Pablo Casals portré, amely a csellóján játszó művészt örökíti meg - hátulról!

Könnyeimmel küszködve jöttem ki a kiállítóteremből, annyira megfogott a pasas az, ahogy egy-egy képpel a világ leghíresebb legendáit lekapta. Találtam egy weboldalt, ahol rengeteg Karsh portré megtekinthető, érdemes végigböngészni.

Kis szusszanás után, vettem egy levegőt, és beléptem Klimt világába. A Total Art és a szecesszió nagymestere életéről és munkásságáról egy teljeskörű áttekintést kaphattam, korai munkáin, plaktájain, híres arany színű képein, erotikus rajzain keresztül egészen a késői tájképekig... Utóbbiakról (szégyen vagy sem) eddig nem is tudtam.

Ennyi élmény után nagyon jól esett egy kis lazítás, ezért bebarangoltam az art center parkját, ahol rábukkantam egy giga-mega-romantikus kis tavacskára, vízeséssel, miegyébbel... ahogy a nagykönyvben meg van írva. Talán csak annyi bibi volt benne, hogy nem volt mellettem egyik romantikus partnerem sem :-)

Még mielőtt visszajöttem, körbesétáltam a  területen, mert végre élveztem, hogy normálisan kinéző (értsd: építész által profin kivitelezett) épületek között lehetek! Így bukkantam rá a Koreai Kalligráfia Múzeumra. Ide nem volt érdemes megvennem a belépőt, mert ugyan rengeteg kalligráfia volt az épületben, de egyetlen angol szó sem volt sehova kiírva (a múzeum nevét leszámítva). Pedig annyira kíváncsi lettem volna, hogy miért vannak épp azok a tekercsek, papíruszok kiállítva! Sebaj, legközelebb hozok magammal egy koreai gájdot - lehetőleg olyant, aki a romantikázásra is használható ;)

Szerző: OpenMinded  2009.05.09. 04:04 4 komment

A friend has just recently posted a video link to a music video by Super Junior. This is a Korean boyband that consists of 13 members: Eeteuk (leader), Heechul, Hankyung (Chinese member), Yesung, Kangin, Shindong, Sungmin, Eunhyuk, Donghae, Shiwon, Ryeowook, Kibum, Kyuhyun (magnae)
All 13 members are in the "Sorry, sorry" MV, just look carefully.

Maybe, you also share my first impression that Koreans look all alike, but watch carefully. If you can spot who is who in the video, you already earned a degree in my "surviving-in-Korea" class.

And don't tell me that some of these 13 boys are actually women... No. They may look like...

And this leads us to the concept of femininism. No typo here, I did not mean feminism, but rather wanted to present you the idea of aiming for feminin look. Actually, as I recently read in the article "Boys who like the girlie look" men and boys in Asia prefer to look younger than their age, having smooth skin as babies, and do not get offended if you call them "pretty and cute".

Just take a look at this boy, G-Dragon of the Big Bang group, posing in make-up. Hey, girls, does he drive you crazy? Or rather you turn away in disgust?

No doubt, most Koreans prefer this style. The weekly TV drama on the KBS2 Korean channel “Boys Over Flowers,” which revolves around four rich kids with “pretty boy” looks, drove women audience crazy and commanded a 30 percent audience share by the time the final episode was broadcast in March.

No way that my favourite actor would be popular among Korean women these days. And - so sad - no way to see these kind of "macho" guys on the streets of Seoul.

Style and manner... it is something men would rather learn elsewhere than here...

Szerző: OpenMinded  2009.04.30. 03:21 5 komment

Elnézést, kedves Olvasó, ha nem tudsz angolul, remélem nincs harag...

First, I apologize my readers that do not understand me, but I decided to try blogging in English so that my new friends in this international environment may also enjoy my reports... We will see whether it works or not, whether I am as good blogger in English as in Hungarian, or not.

So, getting down to business, I will tell you my story about how I dated a Korean for the first time in my life. The whole thing started when I once entered the classroom, and for my biggest surprise, a guy, whose name I did not know, whose voice I never heard since the beginning of the semester, called my name. He asked if he can treat me, if I would have dinner with him. I was so surprised that I said yes at once.

Only two minutes later, I was listnening to the lecture, but already I was wondering if I made a big mistake by accepting this invitation. I started to wonder if this was meant to be a date? Is it how Koreans ask someone out? OMG! I did not want to date this guy... So, I instantly started to ask around Korean friends if it was an invitation for a date or not. I finally concluded that there is a 50% chance that it was not going to be a date. But if I do not want him to consider it as a date I should definitely not let him pay for the dinner...

I failed this part. Actually, after a nice meal and a rather one-sided conversation (that lasted for an hour but seemed much longer, as I could hardly understood him due to his low voice and scattered English) we wrapped up. He went ahead, so I called him that I will pay for my part. No, no, no. But... No. I just had no choice, and thanked him for the invitation. After we left the restaurant, he said we should have coffee. No, thank you... But, yes, we should. No, thank you... I am... already... hmmm... tired, I would go back to the dorm.

He asked me to go somewhere first, before I go back. I would rather go back... No, it is near. We will go to the pharmacy. WHAT? I had no idea why does he want to go to the pharmacy at 11:00 PM. Is there a problem? No - he said - I would like to buy you something. WHAT???? I do not want anything! No, no, I would like to buy you something, he said, and it is not far from here, just over the corner. Ok, I said, but still puzzled. Ooops, the pharmacy was closed. OK, so we may go home... No, he still wanted to buy me... What do you want to buy me, I asked, getting unpatient. Oh, I want to buy you some vitamins. -But I do not need them, I said. Oh, you said you do not feel well, he continued, so I just wanted to buy you some vitamins, so that you won't get sick...

Luckily, no other pharmacies were open. The next day, when I told this story to my Korean dating advisor, I was told that it is now sure it was meant for a date, as Koreans express their attraction by showing extra attention towards the other's health.

That is why I tell you: Do not be surprised if you receive Multivitamins as a gift from your partner!

Szerző: OpenMinded  2009.04.28. 17:27 7 komment

Ezen a héten megkezdődött a vizsgaidőszak a KDI Schoolban töltött tanulmányaim első szemesztere végén... Tizenhárom év után újra vizsgákat írok.

Furcsa érzés? Nagyon. Szívesebben vizsgáztatnék én :-)

Rossz érzés? Egyáltalán nem! Kihívás minden vizsga, és bár nem vagyok lelkes némelyik alap tárgy oktatójától (ld. mikroökonómia), kifejezetten élvezetes dolog tanulni - és vizsga nélkül mi kényszerítene rá, hogy rendszerezzem amit vettünk?

Izgulok? Naná, de nem nagyon. De kérdezzetek meg vasárnap este, a hétfői statisztika és a keddi mikroökonómia vizsga előtt! Péntek este még ne hívjatok, mert akkor bulizni megyünk ;)

Amúgy vicces elnézni a diákokat így a vizsgák előtt. Legtöbben szó szerint beköltöztek a könyvtárba vagy a tanulószobába (student chamber, ahogy itt nevezik), merthogy a koliban nem tudnak tanulni... Háááát, ahogy elnézem ott sem :-) Állandóan megáll melleted valaki, hogy megtudja éppen mit tanulsz vagy megkérdezze, hogy mi is a válasz erre vagy arra... A könyvtár előtt van egy sarok, ahol kényelmes fotelek vannak beállítva, hogy ha valaki beszélgetni szeretne, akkor ne a könyvtárban tegye. Ki lehet találni, hogy mi a két fő funkciója a helynek: 1. alvósarok 2. randihely

Amúgy a koreaiak többsége nagyon fegyelmezetten tanul a könyvtárban - de azért nem mindegyikük -, a nemzetközi diákok viszon a könyvtárban könnyebben megtalálják egymást, és álló nap megy a jövés-menés és dumálás... Ahogy a könyvtárunk weboldaláról levadászott kép is mutatja, nem unatkozunk. A tanulás hogy megy? Azt nem tudom :-)

Szerző: OpenMinded  2009.04.23. 15:29 2 komment

Terveim szerint csak a jeti lábaimról írtam volna ma nektek, de az Élet közbeszólt, úgyhogy fotós karrieremről is olvashattok alább...

Szerényen, kezdem a lábaimmal, amelyekről (ha eddig nem tudtátok volna) közölnöm kell, hogy 39-es méretűek. Hogy ez mitől lett JETI láb? A történet onnan indul, hogy mielőtt kijöttem volna Szöulba, mindenki azt mondta, hogy ne izguljak a ruhák pakolásával, mert itt mindent lehet kapni, ráadásul olcsóbb mint otthon. Felbuzdulva ezeken a kijelentéseken, a januári bőrönd pakolás közben úgy döntöttem, hogy otthon hagyom az amúgy is lassan cserére szoruló nyári cipőimet.

Végre itt is tavasz van, néha már nyáriasan meleg, 25-27 C is van, halaszthatatlanná vált a cipő vásárlás. Az itteni választék már első ránézésre is furcsa (ld. például a mellékelt fotón a magassarkú sportcipőket!). Az első néhány boltban ért kudarcom után rá kellett jönnöm, hogy a cipő nem ruha :-) Legalábbis abban az értelemben nem, hogy "mindent és olcsón" tudjak venni. A nagy probléma ugyanis az, hogy az én lábméretemre már nemigen készül cipő!

A cipők méretezése itt milliméterben történik, 5 mm-ként számoznak. A női cipő boltokban kapható méretek: 230, 235, 240, 245 és 250. PONT. A Wikipédia szerint ez pont jó lenne nekem is, de mégsem! Egy másik cipőméret átszámító táblázat szerint a 25 cm-es, azaz 250-es méret éppen a 39-es cipőméretnek felel meg, de én alig tudtam bepasszírozni a lábamat a 250-esbe. Így szó szerint le kellett mondanom arról, hogy csak egyszerűen besétálok egy cipőboltba és veszek magamnak egy cipőt. Jetilábú vagyok a koreaiak között... :-(

Viszont lassan amatőr fotós helyett "fél-amatőr" fotóssá lépek elő! Az Indafotó cseresznyevirágzásról készült fotókat kért az olvasóitól (nézőitől), és az egyik képem bekerült a 36 fotóból álló válogatásba! Érdekes, de nem a szerintem legjobb, hanem egy másik, de hát döntsétek el ti... A 36 képből álló diavetítés harmincadik fotója az enyém "Viragok1" címmel. Az Indafotó albumomat is megnézhetitek itt, de a Picasan (és egy hete már a Facebookon is) vannak további fotóim.

Szerző: OpenMinded  2009.04.19. 04:45 2 komment

Nagyon zűrös a volt koreai elnök élete mostanában - a dél-koreai napilapok címoldalán szerepel hetek óta az egyre szélesedő korrupciós botrány kapcsán

Tegnap Roh Myu-hoon elnök felesége Kwon Yang-sook, és egyetlen fiuk Roh Gun-ho is órákat töltött az ügyészségen. A volt first ladyt Busanban vonták kérdőre, mivel a vádak szerint egy üzletemberen, Park Yeon-chan keresztül egymillió dollár csúszópénzt kapott egy busani ipari vállalkozáshoz kötödő cégtől. Múlt csütörtökön az ügyészség azt állította, hogy Park az elnök kérésére adta a pénzt, egy másik állítás szerint kölcsönözte. Rövidesen az elnököt is ki fogják hallgatni, de egyelőre nem tudni, mikor kerül rá sor. Koreai lapok forrásai szerint nehéz lesz a korrupciót bizonyítani, ha az elnökasszony azt állítja, hogy adósságai törlesztésére kérte a pénzt - és erről férje, állítása szerint, nem is tudott.

Eközben a szöuli központi ügyészségen közel tizenkét órán át tartott az USA-ból szombat éjjel hazatért Roh Gun-ho kihallgatása. Arról az ötmillió dollárról kérdezték, amit Park az egyik rokonuknak, Yeon Cheol-honak utalt át két nappal a volt elnök leköszönése előtt. A gyanú szerint a pénz egy vietnámi beruházás ügyét "segítette", a vád jelenleg a valuta-tranzakciókról szóló törvény megsértése. Roh volt főtanácsadója, Moon Jae-in szerint az ötmillió dollárnak semmi köze az elnökhöz. Az elnök is hasonlóképp nyilatkozott honlapján, tisztázni akarja magát, és megvédeni a további támadásoktól. Ezeket a nyilatkozatokat az elnök megvádolói részben jogi védekezésnek, de egyúttal politikai fenyegetésnek is tekintik.

Aki a részletekre is kíváncsi, olvassa az angol nyelvű koreai híreket. Ez a cikk a JoongAng és a The Korea Herald mai cikkei alapján készült.

Szerző: OpenMinded  2009.04.13. 16:33 Szólj hozzá!

Megint egy furcsa dolog, amit máshol nem láttam még...

A fára erősített infúzió képét levágtam, hogy ne látszódjon minden, szóval így tessenek a szerkesztőséghez beküldeni a tippeket. Milyen konstelláció az, amikor egy infúziós zacskó a fához van erősítve? És hova van bekötve az infúzió?

Természettudományokban járatosak most előnyben vannak! Az élnénk fantáziájúak úgyszintén!

Az eddigi feladványok nyereményeit már mind postáztam, szóval hihettek nekem: a helyes megoldás (illetve annak hiányában a legkreatívabb) nyereménye ismét el fog jutni a címzetthez. Most egy kimcsis csokit tudok felajánlani!

Határidő: április 15 10:00 AM GMT +1:00

Szerző: OpenMinded  2009.04.10. 17:54 5 komment

Ma már 25C meleg volt, szinte nyárias időjárás. A cseresznyefák virágai beborítják a parkokat, mindenki fényképezőgéppel jár és élvezi a jó időt.

Mi is követtük a helyi szokásokat, és ellátogattunk a legszebb egyetemnek tartott Kyung-Hee kampuszba. Olyan érzésem volt, mintha egy kastély parkjában lennék. A szökőkút, a gótikus jellegeket mutató templom, a szépen karban tartott sétányok és épületek között bolyongtunk, és a fotózkodó koreai lányokat néztük. Többen is "leszólítottak" - a nevetgélő lányok félénken és sűrű meghajlások között kérték, hogy velünk pózolhassanak a cseresznyefákkal övezett sétányon...

Mi sem maradtunk ki a jóból, Kriszta rólam, én róla készítettem fotókat. Most sikerült egy családi fotózást is megörökítenem, ld alább. Ahogy elnéztem az apukát és az anyukát, kicsit elfogott a nosztalgia... milyen rég volt már, hogy ilyen pici volt a gyerekem... Jó ég, hogy repül az idő!

Szerző: OpenMinded  2009.04.09. 14:58 3 komment

Nem véletlenül "tűntem el" - egyszerűen annyi minden történt az elmúlt napokban, hogy nem tudtam leülni és megírni az élményeimet. Most igyekszem bepótolni...

Ott kezdődött, hogy pénteken koreai nyelvcsoportunk tanulmányi kirándulásrt tett a szöuli elnöki palotában. Hihetetlen biztonsági intézkedések mellett kerülhetett rá sor, hetekkel ezelőtt le kellatt adni az útlevél számunkat, és a palota környékére is csak engedéllyel rendelkező gépjárművel tudtunk behajtani. A nagy várakozás irtózatos csalódásba csapott át a látogatás végére: ugyanis az elnöki palota kertjét látogattuk meg, a palotát háromszáz méterre közelíthettük meg, a vendégházba is csak az ajtón keresztül kukucskálhattunk be. A dolgot csak tetézte, hogy az összesen negyven főből álló, köztük 90% külföldi latogató csoportot koreai nyelven vezették körbe, úgyhogy az utikönyv informatívabb volt mint amit ott hallottunk. Az ideutazóknak tehát csak azt tanácsolnám, hogy NE vegyék a fáradtságot, mert azt, hogy a kék színű tetőcserepek miatt nevezik a palotát "kék háznak" a kerítésen kívülről is nyugtázni lehet.

Kicsit kompenzálta a csalódottságunkat, hogy utána egy hagyományos koreai étteremben bibimbab mellett eredeti hangszereken játszott népzenét hallgatthattunk. A képen látható hathúros hangszer húrjai zsinórok, ezért nehezebben feszíthetők ki. A hangszer megszólaltatásához a bal kéz gyűrűsujjára erősített fagyűszű kell, amivel elég erőt ki lehet fejteni ahhoz, hogy a jobb kézben tartott fa pálcikával megpendített húr hangot adjon ki.

A koreai népzene hangzása a kínai népzenére emlékeztet, de jó tudni, hogy ez is pentaton alapokra épül (csakúgy mint a magyar népzene). Az ütős hagszerek véleményem szerint sokkal nagyobb zenei élményt adnak, erről már írtam az újévi élményeim kapcsán. Van fúvós hangszer is, a bambuszból készült fuvola hangja jól illeszkedik a zsinór-húros hangszerekhez. A húros hangszerekre visszatérve: van még 12 húros pengetős változat, valamint egy húros vonós. Utóbbi mérete a bendzsóé, a hangja meg olyan mintha egy íjat próbálnál vonóval megszólaltatni... khm, mit mondjak... érdekes...

A pénteki napunk azonban nem ért itt véget, ugyanis végre-valahára eljutottunk egy rendes táncos bulizós helyre, egy salsa klubba. Ugyan én egy héttel azelőtt tanultam csak meg a salsa alaplépést, ez nem fogott vissza abban, hogy táncra perdüljek a profikkal!

A parti egyes számú hősének én Munirt tekintem, a bangladesi muzulmán KDI hallgatót, aki életébel először próbált meg táncolni, és a salsa klubban is kimerészkedett a táncparkettre! Pedig nem is ivott ;)

A partiról egyébként csak azért mentünk haza hajnal előtt, mert tudtuk, hogy másnap is mozgalmas napunk lesz. Szombaton ugyanis ellátogattunk a Gangwa szigetre, ahol megmásztuk a Manisant, ami a kellemes tavaszi napon is felhőben úszott. A jobboldali kép egész jól visszaadja a hangulatát. Miután levánszorogtam a hegyről (a térdem megint hevesen tiltakozott), egy hangulatosnak csak nehezen nevezhető - de legalább friss áruval dolgozó halászfalu éttermében teletömtük magunkat tengeri herkentyűkkel és friss sült hallal. A bőséges késői ebéd csúcspontja a "szálkaleves" volt, amit nagy méretű lefilézett hal maradékából főztek.

A szigeten még kb. másfél napnyi látnivaló lett volna, az UNESCO világörökség részének nyilvánított dolmen csoport... amiről majd írok később, ha láttam.

Szerző: OpenMinded  2009.04.06. 15:21 3 komment

Arról, hogy a koreaiak hihetetlenül sokat dologznak, már akkor írtam, amikor még nem is laktam itt az Évi három nap szabadság?! c. bejegyzésben. Azóta első kézből is megtapasztalhattam, mit jelent ez a valóságban.

A koreaiak évente egy hetet mennek szabadságra, és bár többeknek lenne akár 25 napjuk is, azt nem szokták kivenni. Mint azt megtudtam, részben azért, mert a ki nem vett szabadságot kifizetik nekik. A koreai turizmus tehát elsősorban belföldi, illetve csak rövidebb külföldi utakra mennek el.

Copyright © 2008 - FunnyCorner.net

A koreaiak munkamániája azonban nem abban ütközik ki, hogy milyen kevés szabadságot vesznek ki, hanem abban, hogy mennyi időt töltenek a munkahelyükön. Napi 11-12 óra nem számít kirívónak, aki egy nap csak 9 órát tölt a munkahelyén, az úgy érezheti, hogy ritka laza napja volt... A koreai beszélgetőpartneremet ma arról kérdeztem, hogy miért nem vezetik be a nyolcórás munkanapot, és miért nem rendelkezik jogszabály arról, hogy kötelező a túlórát kifizetni - ami talán a munkaadókat is arra ösztönözné, hogy küldjék haza a dolgozót. Ekkor azzal szembesültem, hogy bizony itt is ki kell fizetni a túlórát. Ekkor elvesztettem a fonalat...

Ha ki kell fizetni a túlórát, akkor miért is dolgoztatják 12 órát a szerencsétleneket? Nem értettem, ezért tovább kérdezősködtöm, és kiderült, hogy nem úgy van ám ez ahogy kinéz! Merthogy a túlórát - most tessenek nagyon figyelni! - csak reggel 7 előtt és este 7 után kell megfizetni! Ugye, mennyire másképp hangzik? Ez teljesen olyan mintha a napi 12 óra munka (egy átlagos, mondjuk, köztisztviselői állásban) lenne a norma.

Kiderült, hogy a főnökök is munkamániások, ezért a beosztott igyekszik ott lenni amikor a főnök megérkezik és akkor hazamenni ha a főnök is hazament. Merthogy, azért lett ő a főnök, mert ő dolgozott a legtöbbet mint beosztott... Mindehhez hozzá lehet tenni, hogy a mai napig áthatja a koreai társadalmat a konfucionizmus, amelynek szellemében a tanító, a főnök, a vezető megállapításai, véleménye megkérdőjelezhetetlen.

Ördögi kör, hogy lehet ebből kikerülni?

Szerző: OpenMinded  2009.03.30. 12:39 Szólj hozzá!

Most olvasom, hogy a sótlan ételtől depressziósak lehetünk. A Privátbankár cikke az Iowai Egyetem kutatóinak arról a felfedezéséről ír, hogy a sós étel antidepresszánsként hat, egész egyszerűen boldoggá és elégedetté tesz!

Hogy kerül ez a koreai blogba? Hát, kérem szépen, úgy, hogy a koreai ételek ugyan csípősek, de sótlanok. Különösen igaz ez a 죽 azaz csuk (angolul: porridge) nevű ételre, amit magyar fogalmaink alapján rizsfőzelékre keresztelhetnénk. Nagyon finom kaja ... LENNE, ha megsóznák. Az étteremben ehhez az ételhez külön szolgálnak fel sót, és a csípős szószt is legtöbbször  mellé adják, de - könyörgöm - mi történne, ha eleve megsóznák?!

A koreai emberek sótlanok, az éttermek, a kantinok, a családok asztalairól hiányzik a sótartó, és a szakácsok sem használnak belőle túl sokat. Ha hinni lehet az előbb idézett cikknek, akkor ez lehet az egyik oka annak, hogy elkedvetlenednek az emberek, és depressziósok lesznek... Megfejtettem volna a koreai lélek titkát? - Nem hinném: de ezzel a sztereotíp megközelítéssel talán közelebb jutottunk a munkamániától és túlzott kötelességtudattól szó szerint szenvedő társadalom megértéséhez.

Szerző: OpenMinded  2009.03.29. 15:51 3 komment

Ígéretemhez híven megint átmentem a szomszédba fényképezni a tavaszi ruhába öltöző kertet. Mellékelve a legjobb fotó, amit ma összehoztam. A többi fényképet (és ezt is teljes méretben) szerkesztés nélkül feltöltöttem a Picasa nyilvános albumomba. A kíváncsiak megnézhetik itt.

A kép hátterében valószínűleg egy cseresznyefa fehér virágai látszódnak... Nem fenyegetés képpen mondom, de ha beindul a cseresznye virágzás szezonja, megint rengeteg kép lesz virágzó fákról :-)

Amúgy a képen fényképezőgép mögé bújva látható koreai minden valószínűség szerint egy amatőr fotós. Itt nagyon komolyan veszik a fotózást, olyan gépekkel szaladgálnak a helyiek, hogy otthon egy profi fotósnak is csurogna a nyála ilyenekért...

Szerző: OpenMinded  2009.03.28. 10:11 1 komment

Brüsszelben jártam, a lányokkal meglátogattuk az Atomiumot és a mellette fekvő Mini Europa parkot, ahol az EU tagállamok kicsinyített híres épületei között lehet bolyongani. A prospektuson kívül csak a városok nevei olvashatóak a makettek mellett, illetve minden országnak van egy táblája, ahol feltüntetik a területet, a lakosság számát, az EU-ba történt belépés évszámát valamint a helyi pénz átváltási árfolyamát. Utóbbit, talán nem kellett volna, egy látogató (vélhetően egy honfitársunk) már korrigálta is ... lásd az alábbi képet (a felirat golyóstollal született, ezért a mellékelt képen kiemeltem).

Talán többen is tudjátok, hogy melyik épülettel képviseljük országunkat? A Széchenyi fürdővel! Nagyra sikerült makkettet láthattunk, nagyobb mint a többi kelet-európai országot képviselő épület modellje.

A tavasz, egyébként Belgiumot is elérte, sikerült lefényképeznem egy kis vörös virágot a még csupasz bokrokon. Remélem, ezek is tetszenek, judy.hu :-) 

És jelentem, visszaértem Szöulba, ahol már rengeteg minden kivirágzott, szóval lesznek még szép természetfotók!

Szerző: OpenMinded  2009.03.27. 08:46 2 komment

Na, ezt a címet is sikerült úgy megfogalmaznom, hogy ne legyen eygértelmű... Merthogy nem arról gondoltam értekezni hogy a magyar és koreai nyelv rokonok (és az ural-altaji nyelvcsaládba tartoznak), hanem csupán meg akartam osztani veletek a mai koreai nyelvórán készült csoportképet.

Az érdekességek: balról a harmadik a tanárnénink, azaz I-néni (a neve "I", amit Lee-nek írnak át angolra, de igazából csak egyszerűen "i"-nek írják hangulban, és annak is ejtik)

A kép közepén látható lány vietnámi, és a rózsaszín ruha rajta egy valódi koreai hanbok, amit a I néni adott neki kölcsön, hogy bemutassa, milyen a koreai népviselet. A mellette álló, félig guggoló lány kambodzsai, akivel az utóbbi időben összemelegedtünk, mert nagyon honvágya van és anyuka-hiánya...

Van még a képen két kirgiz fiú (narancssárga mellényben és fekete pólóban), sri lankai (balról az első) román lány (balról a második), azeri srác (jobbról a második) és az ex-röplabdás cseh kiránduló partnerem középen...

Egyben mindannyian hasonlítunk: szeretnénk koreaiul beszélni, de órákra járni... :-)

Szerző: OpenMinded  2009.03.18. 13:43 4 komment

Kedves Olvasóim!

A furcsa tárgy megfejtése: szemöldök-borotva. A borotva megfejtéshez legelőször 100%woman jutott el, úgyhogy övé lehet az eszköz :-), illetve kaphat egy selyemhernyó-gubó konzervet (ld. mellékelt képen). Hip-hip hurrá!

Ma csak röviden írok: Holnap reggel koreai nyelvből szódoga, rögtön utána neki kell állnom a mikro-ökonómia mid-term vizsgának, és lassan nem ártana végiggondolni hogy mit vigyek magammal Brüsszelbe... Már alig várom, hogy magamhoz öleljelek benneteket, lányok!!! :-)

Szerző: OpenMinded  2009.03.17. 15:04 3 komment

... de legalábbis "dust blanket" borítja be Szöult.

A The Korea Times szerint a sárga porfelhő a mongol sivatgból emelkedett fel, szombaton érte el az ország déli részét, és hétfő reggelre a fővárosig jutott. A Koreai Meterológiai Intézet előzetes sárga risztást rendelt el a porfelhő miatt az egész országban. Azt tanácsolják, hogy ne menjünk ki a szabadba. Aki kint tartózkodik, viseljen maszkot - mondják - hogy megelőzze az egészségre gyakorolt negatív hatásokat.

Nekünk nincs ilyen maszkunk, de szerencsére 5-10 perc alatt bármelyik épületbe el tudunk jutni a KDI kampuszon belül. A játszótérre inkább nem megyek ma tornázni...

Korea Times Photo by Wang Tae-seog

Szerző: OpenMinded  2009.03.16. 13:57 1 komment

Ma újra elsétáltam a KDI School és a KDI között fekvő Korean Forest Research Institute kertjébe, amit hétvégenként nyitnak meg a látogatók előtt. Múlt szombaton, sajnos, nem volt nálam fényképezőgép, de most felszerelkeztem - így megoszthatom veletek azt, amit láttam. A növényfajokat nem tudom beazonosítani, de remélem így is élvezni fogjátok a képeket.

Az óriási kertben (ami inkább egy kisebbfajta erdő) áll egy kő is, Péter szerint valami sámánista hely lehet... Ha valaki tudja - mondjuk mert el tudja olvasni a feliratot - kérem írja meg a Kommentek közé! Álljon tehát ez a kép legelöl.

Szerző: OpenMinded  2009.03.15. 10:04 4 komment

Kedves Olvasóim!

Ismét egy feladvány következik. Semmi duma, csak egy kép. Ez mi ez?

A megfejtéseket kedd estig a Kommentek közé várom. A megfejtőnek - igény esetén - felajánlom a Tárgyat, vagy választhatja a ma délután megvásárolt selyemhernyó konzervet :-)

Szerző: OpenMinded  2009.03.14. 09:57 5 komment

Mielőtt a témába belemélyednénk, elöljáróban néhány szó az ismerkedésről. Abból induljunk ki, hogy Koreában nem illik ismeretlenül megszólítani egy nőt. Ha tetszik neked egy lány, akkor meg kell kérned a mellette tartózkodó férfit, hogy mutasson be neki. Nem lehet ám, csak úgy, lerohanni valakit. Ebből következik, hogy az utcán sem szólíthatsz le senkit - de érdekes, hogy a pasik meg sem fordulnak egy "csini" nő után, és hangos megjegyzéseket sem tesznek soha.

Ha házasodni készülsz, mint Ün vagy Moon (a kollégiumi szingli 28 évesek), akkor bevett dolog, hogy internetes társkereső útján szervezel magadnak randit. Nem tudom, kinek milyen az ízlése, speciel nekem nem jönne be, de végsősoron igen praktikus módja az ismerkedésnek. Beírod a paramétereket, elvárásokat, és már dobja is a gép neked a lehetséges menyasszonyok listáját. Moon mostanában rendszeresen jár ilyen találkozókra, és egyszerűen "blind date"-nek hívja - ugyanis tényleg nem lát még fényképet sem a lányról előtte...

De térjünk át a lényegre: az udvarlásra! Itt mindig a pasi hívja meg a nőt, mondjuk az első ebédre/vacsira/habos kakaóra. Fel sem merül, hogy a lány fizeti a saját fogyasztását. Ha viszont a vacsi után a lány ragaszkodik hozzá, hogy ő fizessen, ez biztos jele annak, hogy neki nem jött be a dolog... Ha mindkét fél elégedett, de legalábbis kíváncsi a folytatásra, akkor újabb és újabb randik következnek. A fiúk folyton ajándékokkal kedveskednek a lányoknak, úgy kezelik mint egy hercegnőt! Az is bevett dolog, hogy a párok úgy mutatják ki egymásnak az érzéseiket, hogy az egészségükért aggódnak. Nem kizárt, hogy az egyik randin az ajándék egy nagy doboz multi-vitamin tabletta lesz! (Nem viccelek.)

Ahogy komolyabbra fordulnak a dolgok, ugye, a vonzalmak egyre erősebbek... De senki ne aggódjon az erkölcsök miatt: itt még a mai napig sem nagyon elfogadott dolog a házasság előtti szexuális élet. Az utcán, más nyilvános helyen, nem illő ölelkezni, csókolózni meg pláne. Talán ezért is van, hogy az egymással cívódó párocskák idétlen módon ütlegelni szokták egymást. Ráncigálják a másikat, ütögetik a karját, stb.

Azt, hogy nem nyilvános helyen mi történik, nem kell nagyon találgatni. A laza erkölcsű ifjúság, és a házzaságtörők kedvenc helyei az ún. love-motelek, illetve az ennél olcsóbb árfekvésű DVD-szobák. Utóbbiakból a környékünkön legalább tíz van, talán az egyetemek közelsége miatt, tehát van rá kereslet. A DVD-bang (olyan ez mint a noare-bang, azaz karaoke bár) elvileg egy privát "mozi", ahol két-három ember megnézhet egy filmet. Ha ilyen helyre mész mindig ugyanannyit fizetsz: egy DVD kölcsönzésének az árát. A jobb időkihasználás miatt a legtöbben a 3-órásakat szokták választani... de hát könyörgöm, a Gyűrűk Ura lehet, hogy nem a legjobb választás - ki akarna orkokat nézni "közben"?!

A DVD-bang berendezése a legendák szerint egy nagy plazma/LCD-TV-ből és egy óriási méretű ágyból áll. Feltételezem azért, hogy jobban lásd a tévét... Ja, és hogy el ne felejtsem, van mindegyik szobához fürdőszoba is :-)

Az esküvőig vezető út, tehát hosszú, és talán nem is rögös. Ün és Moon már elindultak rajta, és én jó szerencsét kívánok nekik!!!

Kérdés, lányok, urak?

Szerző: OpenMinded  2009.03.13. 11:52 8 komment

Mikroökonómia tanárunk házi feladatban megkérdezte, hogy mit gondolunk arról, hogy kell-e korlátozni, hogy a csebolok banktulajdont szerezzenek. Mivel a csebol fogalma nem volt világos számomra, utánanéztem...

 

A csebol (angol átírása chaebol vagy chaebul) olyan óriás-vállalatokat takar, mint a világszerte ismert Samsung, Hyundai Kia Automotive Group, LG Group és a nálunk kevésbé ismert SK. Ezek, lényegében, családi vállakozások, melyekbe sokszor az állam is beszállt.A 20 legnagyobb csebol ad Korea össz GDP-jének (1312 Mrd USD)  65%-át (850-et) - vagyis megkerülhetetlen szereplők, mind a gazdaság, mind a politika számára.

 

A felsorolt négy vállalatcsoport (konglomerátum) a fenti sorrendben 174 - 110 - 95 - 88 milliárd dolláros éves bevétellel rendelkezik, és így gyakorlatilag meghatározza, hogy mi történik Dél-Korea gazdaságával.1961 után kezdődött meg az ország gazdasági fejlesztése, és ebben a kormány kiemelt szerepet adott a csebolonak. A fenti négy csebolon kívül még legalább 15 olyan csebol van, amelynek bevétele a 10 milliárd dollár feletti sávba esik.

Egy csebol általában 20-50 különböző profilú vállalatból áll, jelentős külkereskedelmi tevékenységet végez. A hatvanas-nyolcvanas években az állam folyamatosan támogatta a csebolok tevékenységét, pénzzel, hitelekkel, stb. A kilencvenes években, a 97-98-as pénzügyi válság közepette az állam (Világbanki nyomásnak is engedve) feldarabolta ezeket a Mammutokat - a Hyundai például három darabban él tovább (Hyundai Kia Automotive Group, Hyundai Heavy Industries, valamint Hyundai Department Store Group neveken), az LG két nagy darabra tagolódik (LG Group és LG Displays).


 

Szerző: OpenMinded  2009.03.11. 11:28 2 komment

Kimbab

Az algalevélbe tekert rizses kaja egyfajta snack, de lehet szendvics-pótléknak is tekinteni.

Vásárlás bárhol történhet:

1. Utcán. Utcai árusok elkészítik neked frissen, olyan zöldséget tesznek bele amilyet kérsz, olyan húst, halat, amilyenre rámutatsz. Összetekerik és viheted is. Ára: 1000-1500 won

2. Étteremben is lehet kérni, sokszor ott is van egy pult ahol kiválaszthatod hogy mit tegyenek bele. Ára: 2500-3500 won

3. Közértben. Előre elkészített kimbab van a szendvicses pulton. Kb annyi a különbség a friss és a közértes kimbab között mint a nájlonba csomagolt szendvics és az otthon készített, anyu által csomagolt szendvics között. Joey szendvicséről nem is beszélve... Ára: 1000 won

A szendvicshez képest a kimbab egészségesebb, kevesebb kalóriát tartalmaz, olcsóbb (itt), és rövidebb ideig áll el. Egészségesebb, mert arányaiban több a zöldség benne, a liszt helyett rizzsel laksz jól, és az alga is kötelező elem hozzá. Kevesebb kalórát tartalmaz, és mivel itt a kenyérnél jóval olcsóbb a rizs, nem is kerül szinte semmibe. (A mai árfolyam szerint 100 won 16 forint.) Egyetlen hátrány, hogy max egy napig áll el, mert ugyebár nincs benne tartósítószer, és a tengeri alga elkezd dolgozni a rizsen és a többi tölteléken. A közértben vásárolt darabon órára pontosan fel volt tüntetve, hogy meddig fogyasztható.

A kimbab korea nemzeti eledele, a kimcsit szorosan követve, nagyon sokszor fogyasztják. Ezt csomagol reggel az anyuka a gyerekének uzsira, ezt visznek a kirándulásra piknikre, és ezt adják a késő esti órákon résztvevő diákoknak vacsorára (ezek az órák az estiseknek vannak elsősorban, és hétköznap este héttől fél tizenegyig tartanak).

Én ma ezt ettem vacsorára, és dugig vagyok!

Szerző: OpenMinded  2009.03.10. 14:30 2 komment

süti beállítások módosítása